Több mint tizenkét éve foglalkozik kifejezetten tacskók és más hosszútestű kutyák felszerelésével, és ez idő alatt több száz hámot és gerincvédelmi megoldást tesztelt és hasonlított össze.
Üdvözlünk Tacskó interjúk rovatunkban, ahol azoknak adjuk át a szót, akik nap mint nap együtt élnek ezekkel a nagy egyéniségű kiskutyákkal.
Ma Laurence-szel és szálkásszőrű tacskójával, Violette-tel találkozunk, akik megosztják velünk nizzai életüket, a munkát, a sétákat és a kutyás vidám pillanatokat.
Bemutatnád magadat és Violette-et? Milyen fajta, mekkora, és milyen ő a mindennapokban?
Sziasztok!
Laurence Couturier vagyok, 2022 óta vezetek egy dekorációs üzletet Nizzában (Les choses qu’on aime). Előtte körülbelül negyven évig a filmiparban dolgoztam scriptesként.
Sokat utaztam, rengeteg országban jártam és sok emberrel találkoztam, de karrierem végén szerettem volna letelepedni és nyugodtabb életet élni Nizzában, a szülővárosomban.
Ebben a sokkal stabilabb életben, amit most élek, természetessé vált egy kutya jelenléte, hiszen végre volt időm és lehetőségem igazán foglalkozni vele.
Szóval, hadd mutassam be nektek Violette-et ☺️, aki egy standard szálkásszőrű tacskó, és 2026-ban lesz 2 éves!
Hogyan került Violette az életedbe, és miért pont a tacskó?
Gyerekkoromban 18 évig volt egy rövid szőrű tacskóm, akit Ripusnak hívtak, és természetesen imádtam azt a kutyát az összes együtt töltött év alatt.
Később, házaséveim és anyaságom alatt volt egy csodálatos kutyánk, Bouchon, aki a fiam nagy örömére szolgált.
De mindig is tudtam, hogy egyszer szeretnék egy szálkásszőrű tacskót, mert úgy éreztem, ez a fajta rengeteg karakterrel rendelkezik. Az egyik filmes kollégám mindig a tacskójával járt a forgatásokra, aki csodálatosan nevelt, vicces és hihetetlenül kedves volt.
Hosszú évekig vágytam erre, és amikor újra lehetőségem nyílt kutyát tartani, kijelentettem, hogy pontosan ilyen fajtát szeretnék.
Egy barátnőm ismerőseinek volt egy tacskó párjuk, és megígérték, hogy lesz egy kiskutya nekem is. Négy évvel később felhívott, hogy „megindult a dolog”, és elküldte az anyakutya ultrahangfelvételét.
Ez Brüsszelben történt, én pedig Nizzában voltam, így videóhíváson keresztül kellett választanom!
A barátnőm levideózta a kiskutyákat, és amikor megláttam azt a kis bátort, aki mindenkibe bele-belerúgott, azt mondtam: „ő az én bajnokom”. Néhány hónappal később elmentem érte Aix-en-Provence környékére, és azonnal, természetes módon egymásra hangolódtunk.
Violette szálkásszőrű tacskó: szerinted mi teszi egyedivé a karakterét más kutyákhoz képest?
Talán kevésbé jól nevelt, mint az a tacskó, akiről korábban meséltem! De egy vidám, mókás, hihetetlenül intelligens és csintalan kutyus, aki makacs, mint egy öszvér, és úgy húzza a pórázt, mintha egy szekeret próbálna elvontatni.
Úgy ugat, mint egy trombita, mindig a saját feje után megy, és annyira biztos a körülötte lévő szeretetben, hogy semmitől sem fél. 😂
Gondolom, ezek az összes szálkásszőrű tacskó erényei és hibái egyben!
Kereskedőként Nizzában hogyan kísér el Violette a mindennapokban, munkában vagy azon kívül?
Folyamatosan velem van. Viszem magammal a boltba, ahol két kedvenc helye is van:
- a bejáratnál, ahol örömmel üdvözli a vásárlókat (attól függően, milyen arcot vágnak 😅)
- belül, a pultom mellett, amikor éppen túl izgága.
De a bejárati helye miatt ő lett az utca sztárja és kabalája.
A gyerekek megállnak, és kölcsönösen örülnek egymásnak, a környék összes kutyája pedig odajön hozzá köszönni.
Van egy kutyasétáltatója, aki minden délután elviszi egy jó nagy sétára, hogy átmozgassa a mancsait. A többi időben végig velem van… Egy kicsit szimbiózisban élünk, ezt be kell vallanom!
Szerinted mik a legfontosabb dolgok, amiket tudni kell, mielőtt valaki tacskót fogad örökbe?
Tudni kell, hogy ezek az állatok nagyon-nagyon makacsok! És a mindennapi interakció gazdag és meglepetésekkel teli lesz.
Viccesek, rendkívül intelligensek, nagyon gyorsan reagálnak… de konokak, mint a szamarak.
Mi a legszebb emléked vagy egy meghatározó pillanat, amit Violette-tel éltél át?
A mindennapi életünk: elkísérni őt felfedezni a strandokat, a vizet, a havat, a hegyeket, hagyni, hogy kedvére dagonyázzon (ez a legnagyobb boldogsága), ezek mind csodálatos pillanatok.
És a találkozásunk: amikor elhoztam, és a kétórás út alatt végig engem figyelt, azon tűnődve, ki lehetek, majd az a megkönnyebbülés az arcán, amikor hazaérve rájött, hogy ez a hely megfelel neki…
Ha egy mondattal kellene leírnod a kapcsolatodat Violette-tel, mi lenne az?
Teljes szimbiózisban élünk…
—
Hatalmas köszönet Laurence-nek és csodálatos Violette-jének ezért az inspiráló megosztásért. Kövessétek a boltja, a « Les choses qu’on aime » világát az Instagramon, hogy felfedezzétek művészi érzékét, dekorációs kincseit és természetesen találkozzatok Violette-tel.
A Tacskó csapata – 💚
